1995. évi XCI. törvény

az állategészségügyről

Az Országgyűlés

- figyelemmel arra, hogy az állatok tartásának, az állati eredetű termékek, az élelmiszerek, a takarmányok és az állatgyógyászati készítmények előállításának, tárolásának, felhasználásának, valamint forgalmazásának állategészségügyi biztonságához, az ebből eredő hazai és nemzetközi kötelezettségeink teljesítéséhez nemzetgazdasági érdekek fűződnek;

- annak érdekében, hogy az állattartásnak, az élelmiszer, az állatgyógyászati készítmény, a takarmány és az állati eredetű termék előállításának járványügyi, higiéniai, valamint az állategészségügy közegészségügyi, állatvédelmi és környezetvédelmi feltétel- és eszközrendszere folyamatosan fejlődjön;

- abból a célból, hogy elősegítse a nemzetközi szervezetekkel való folyamatos együttműködést, valamint a részvételt a nemzetközi szabályozási rendszerekkel való harmonizáció feltételeinek megteremtésében, illetőleg megfelelő jogi keretet nyújtson az állategészségügyi igazgatás és a hatósági állatorvosi tevékenység gyakorlásához

a következő törvényt alkotja:

I. Fejezet

Általános rendelkezések

A törvény hatálya

1. § (1) A törvény hatálya kiterjed:

a) az állat - ideértve a vadon élő állatot is - (a továbbiakban: állat) tartásának, forgalmazásának, az állati eredetű termék előállításának, tárolásának, felhasználásának, forgalmazásának, az élelmiszer előállításának, tárolásának, az állati eredetű élelmiszer forgalmazásának, a takarmány előállításának, tárolásának, forgalmazásának és felhasználásának, a fertőzésközvetítő anyagoknak és eszközöknek járványügyi és higiéniai szempontból történő ellenőrzésére,

b) az állat egészségi állapotának megőrzésére, vizsgálatára, gyógyítására,

c) az állatgyógyászati készítmény előállítására, forgalomba hozatalára, forgalmazására, tárolására, felhasználására,

d) a nyilvános állategészségügyi laboratóriumi tevékenységre,

e) az állatbetegségek kórokozóival (a továbbiakban: kórokozó) folytatott egyes tevékenységekre, valamint

f) az a)-e) pontban foglalt tevékenységek engedélyezésére és ellenőrzésére.

(2) A Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Nemzetbiztonsági Hivatal szervei, valamint intézményeik tulajdonában levő, az alaptevékenységük ellátásához szolgálati célból tartott állatokra, e törvény járványügyi és higiéniai rendelkezéseitől a földművelésügyi miniszter (a továbbiakban: miniszter) rendeletben eltérést állapíthat meg.

(3) Az állattenyésztésre, valamint az élelmiszer és takarmány előállítására, tárolására, felhasználására, forgalmazására, valamint az állategészségügyi szolgáltató tevékenység gyakorlásának feltételeire vonatkozó külön jogszabályok rendelkezéseit az e törvényben foglalt előírások figyelembevételével kell alkalmazni.

Értelmező rendelkezések

2. § E törvény alkalmazásában

1. állategészségügy: az állattartás, -forgalmazás járványügyi, gyógyászati, állathigiéniai, szaporodásbiológiai, takarmányhigiéniai feladatait, az élelmiszer-előállítás, tárolás, felhasználás járványügyi, higiéniai feladatait, valamint az állati eredetű élelmiszer-forgalmazás járványügyi és higiéniai feladatait, a zoonózisokkal kapcsolatos feladatokat, az állatgyógyászati készítmények előállításával, forgalomba hozatalával, forgalmazásával, tárolásával, felhasználásával, engedélyezésével és ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat, valamint a felsorolt feladatok irányítását, szervezését, eszközellátását, továbbá az e feladatokkal összefüggő kutatást, képzést is magában foglaló tevékenység;

2. állatorvosi szolgáltató (magán-állatorvosi) tevékenység: a Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásáról szóló 1995. évi XCIV. törvény hatálya alá tartozó tevékenység;

3. állatforgalmazás: állat üzletszerű tevékenység keretében történő értékesítése;

4. állatgyógyászati készítmény: minden olyan anyag, készítmény, amelyet az élő állat élettani és kóros állapotának befolyásolására, illetőleg vizsgálatára alkalmaznak, az állatgyógyszerek, állatgyógyászati oltó- és kórjelző anyagok, állatgyógyászati gyógyhatású készítmények, az élettani szükségleten felül adott nem nutritív testidegen takarmánykiegészítő anyagok, telepspecifikus oltóanyagok, magisztrális állatgyógyászati készítmények, állatgyógyászati segédanyagok;

5. állathigiénia: az állat tartásának, az állati eredetű élelmiszer és állati eredetű termék előállításának, tárolásának és forgalomba hozatalának az állatbetegségekkel összefüggő követelményrendszere;

6. állatklinika: az egyetemi képzés és kutatás célját is szolgáló állatkórházi intézmény;

7. állatkórház: az állat állatorvosi vizsgálatát, gyógykezelését és átmeneti ideig történő elhelyezését biztosító és szakállatorvosi végzettséggel irányított állategészségügyi szolgáltató intézmény;

8. állatorvosi laboratórium: az állategészségügyi szolgáltató tevékenységgel összefüggő klinikai diagnosztikai kiegészítő vizsgálatokat végző laboratórium;

9. állatorvosi rendelő: az állat vizsgálatára, gyógykezelésére kialakított helyiség;

10. állatorvosi tevékenység: állatorvosi oklevéllel végezhető, az állat egészségi állapotának megállapítására irányuló vizsgálat, megelőző, illetve gyógyító beavatkozás, az állat részére gyógyszerrendelés, élelmiszer-higiéniai vizsgálat a szakértői, a szaktanácsadói tevékenység, valamint az állathulla, az állati eredetű és egyéb - az állategészségügy feladatkörébe tartozó - termék vizsgálata, ellenőrzése és a diagnosztikai célú mintaküldés, valamint az ehhez kapcsolódó igazgatási tevékenység;

11. állati eredetű élelmiszer: az emberi táplálkozás céljára szolgáló állat, illetve annak emberi fogyasztásra alkalmas minden ehető része, terméke, nyersanyag, félkész vagy késztermék formájában;

12. állati eredetű melléktermék: az állat vagy terméke feldolgozása során keletkező, további feldolgozással hasznosítható anyag;

13. állati eredetű termék: élelmiszernek nem minősülő, az élő, a levágott vagy elhullott állatból származó hasznosítható anyag;

14. állati hulladék; az állathulla, az állati eredetű melléktermék és a hasznosíthatatlan állati eredetű anyag;

15. állati hulladék ártalmatlanná tétele: olyan eljárás, amelynek eredményeként az állati hulladék betegség terjesztésére alkalmatlanná válik, valamint a hulladék okozta környezetterhelés csökken, a környezetet veszélyeztető, szennyező, károsító hatását megszünteti, kizárja;

16. állati hulladék tulajdonosa: az állattartó, a vadászatot, a halászatot, a horgászatot, az állattenyésztést, az állatszaporítást végző, a vágóhidat, az élelmiszer-előállító, valamint az állati eredetű terméket feldolgozó, illetőleg forgalmazó helyet üzemeltető;

17. állatszállítás: az állatok tartózkodási helyének lábon hajtással, járművön vagy egyéb módon történő megváltoztatása;

18. állattartó: az állat tulajdonosa, illetőleg, aki az állatot vagy állatállományt felügyeli;

19. élelmiszer-higiénia: az élelmiszer előállításának, forgalomba hozatalának a fogyaszthatóságra való alkalmassággal összefüggő követelményrendszere, az élelmiszer útján terjedő fertőzés és egyéb ártalom megelőzése és elhárítása;

20. fertőzésközvetítő: fertőző állatbetegség terjesztésére alkalmas élőlény, élő vagy élettelen anyag;

21. fertőző állatbetegség: a kórokozó által kiváltott állatbetegség;

22. gazdaság állategészségügyi laboratóriuma: az állattartó által a saját állatállománya állategészségügyi állapotának tájékozódó jellegű felmérésére fenntartott laboratórium, amely nem végezhet a bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek kórokozóival kapcsolatos tevékenységet;

23. hasznosíthatatlan állati eredetű anyag: az állat fogyasztásra és ipari feldolgozásra alkalmatlan része;

24. hatósági állatorvosi tevékenység: az állam állat-egészségügyi engedélyező, ellenőrző és igazgatási tevékenysége;

25. járványügy: fertőzésközvetítő útján vagy egyéb módon terjesztett, az állatra, illetve az emberre veszélyes kórokozó, illetőleg az általa okozott betegségek elleni védekezésre, azok felismerésére, felszámolására hozható intézkedések és azok végrehajtása;

26. járványos állatbetegségek: állatról állatra vagy állományok között gyorsan terjedő fertőző állatbetegség;

27. kényszervágás: a sérült vagy az elhullás közeli veszélyétől fenyegetett egy-egy beteg állatnak abból a célból történő sürgős elvéreztetése, hogy az állat ne hulljon el, illetőleg húsa a betegség súlyosbodása miatt fogyasztásra alkalmatlanná ne váljék;

28. területi (regionális) elv alkalmazása: nagy gazdasági kárt okozó, olyan fertőző állatbetegség kitörése esetén, amelyekkel kapcsolatban az importőr országok a Magyarországról érkező, állat-egészségügyi vizsgálat köteles szállítmányok esetében korlátozó intézkedéseket alkalmaznak vagy alkalmazhatnak, annak a földrajzi vagy közigazgatási területnek a meghatározása, ahol a fertőzés élő állattal, állati szaporító anyaggal, állati eredetű termékkel, takarmánnyal, vagy más arra alkalmas áruval történő terjedésének megakadályozása érdekében speciális állat-egészségügyi intézkedések foganatosíthatók;

29. maradékanyag: a takarmány vagy az élelmiszer termelése, kezelése, gyártása, tárolása során felhasznált testidegen anyagok, a kártevők irtására felhasznált, illetve az állatgyógyászati készítmények felhasználása következtében a termékben jelenlévő kémiai anyagok, ezek biológiailag aktív bomlástermékeinek együttes mennyisége;

30. nem nutritív testidegen takarmánykiegészítő anyag: tápláló értékkel nem rendelkező, maradékképző anyag - a hozamfokozókat is ideértve -, az állati testnek nem természetes alkotója, amely a takarmánykihasználás fokozására szolgál;

31. nyilvános állategészségügyi laboratórium: az állatbetegségek megállapítását vagy kizárását, a fertőzöttséget, illetőleg a fertőzéstől való mentességet bizonyító kiegészítő diagnosztikai vizsgálatokat, az állatgyógyászati készítmények vizsgálatát, az állatok egészségét károsító kórokozókkal kapcsolatos toxikológiai és egyéb, valamint az élelmiszer- és takarmányhigiéniai célú vizsgálatokat állatorvosi megrendelésre, illetve az állategészségügyi hatóság döntésének megalapozására végző laboratórium;

32. parazitózis: az élősködők által más fajokban okozott egészségkárosodás;

33. szaporodásbiológia: az egészséges utódállomány létrehozásának gyakorlata és állategészségügyi feltételei;

34. szennyezőanyag: minden olyan idegen anyag, amely a környezetből az állattartás, a termelés, a gyártás, a tárolás vagy a szállítás során, a takarmánnyal vagy élelmiszerrel érintkező eszközökből, berendezésekből juthat a végtermékbe;

35. takarmányhigiénia: a takarmány előállításának, tárolásának, forgalomba hozatalának az állatbetegségekkel és az állategészségügyi szempontból való fogyaszthatósággal összefüggő követelményrendszere, a takarmánnyal terjeszthető fertőzés, takarmányártalom, továbbá a termék révén az emberi megbetegedés megelőzése és elhárítása;

36. zoonózis: az állatról emberre vagy az emberről állatra terjedő fertőzés, betegség;

37. állati eredetű termék élelmiszer-biztonsága: állat-egészségügyi és higiéniai feltétel- és eljárásrendszer, amely magában foglalja mindazon tényezők hatásának megelőzését és megszüntetését, amelyek az állati eredetű élelmiszer-előállítás folyamatában olyan változásokat idéznek elő, amelyek veszélyeztetik a fogyasztó egészségét. Ez az élelmiszer-biztonsági megítélés alapozza meg az élelmiszerrel kapcsolatos fogyaszthatósági döntést.

II. Fejezet

Az állat egészségvédelme

Az állattartás állategészségügyi követelményei

3. § (1) Az állat tartásánál meg kell tartani az állategészségügyi, a közegészségügyi, a környezetvédelmi, valamint az állatvédelmi előírásokat; ezeket érvényesíteni kell az állat szállítása, forgalmazása, az állati eredetű élelmiszer és állati eredetű termék előállítása, feldolgozása, tárolása és forgalmazása során is.

(2) Az állat etetésére és itatására csak olyan takarmányt és itatóvizet szabad felhasználni, amely az állat, illetőleg közvetve az ember egészségét nem veszélyezteti.

(3) Az állat szaporodási és termelési eredményeinek növelésére vagy más célból tilos - a jogszabályban meghatározott - hormontartalmú, -hatású vagy más olyan anyagot felhasználni, amely az ember vagy az állat egészségére káros.

(4) Tilos az állat sport- vagy egyéb teljesítményének - jogszabályban meghatározott - ajzószeres vagy ezzel egyenértékű beavatkozással való fokozása.

4. § (1) Állatklinika, állatkórház, állatorvosi rendelő, állatorvosi laboratórium létesítéséhez és működtetéséhez az állategészségügyi hatóság engedélye szükséges.

(2) Állatmenhely, állatkereskedés, állatkozmetika, állatpanzió, állatkert, vadaspark, állattemető (hullaégető) az állategészségügyi hatóság szakhatósági hozzájárulásával létesíthető, illetve működtethető.

(3) Az állattartó hely létesítéséhez szükséges engedély az állategészségügyi hatóság szakhatósági hozzájárulásával adható ki.

Az állattartó, illetve az állatorvos kötelezettségei és jogai

5. § (1) Az állattartó köteles

a) állatának állatorvosi ellátásáról rendszeresen gondoskodni;

b) jogszabályban meghatározott fajú és létszámú állat tartása esetén állomány-nyilvántartást vezetni és az állatorvosi ellátást írásbeli szerződéssel biztosítani, az állat(ok) állat-egészségügyi felügyeletét ellátó állatorvost, illetve a települési önkormányzat jegyzőjét a tartott állatok fajáról, létszámáról, az állatok tartási helyéről és a fent felsoroltakban bekövetkezett változásról azonnal tájékoztatni;

c) állata betegségéről vagy annak gyanújáról az állatorvost értesíteni, a beteg, betegségre gyanús állatát megvizsgáltatni, az állatorvosnak az állat (állomány) kezelésére és a betegség továbbvitelének megakadályozására adott utasításait - jogszabályban meghatározott esetekben haladéktalanul - végrehajtani;

d) állatának az állategészségügyi hatóság által járványügyi, illetve higiéniai okból elrendelt vizsgálatát, kezelését, védőoltását, elszállítását és leölését tűrni, a feladatot ellátó állatorvos részére segédszemélyzetről gondoskodni, és a kárenyhítési kötelezettségének mértékéig közreműködni;

e) az állat elhullását vagy állatorvosi közreműködés nélkül történt kényszervágását az állatorvosnak bejelenteni, és az állatot vizsgálatra bemutatni;

f) a jogszabályban meghatározott esetekben a levágott állatát állatorvossal megvizsgáltatni;

g) az elhullott állata tetemének, illetőleg az állati eredetű mellékterméknek és hasznosíthatatlan állati eredetű anyagnak az ártalmatlanná tételéről gondoskodni;

h) az állategészségügyi hatóságot - annak felhívására - az állati hulladék ártalmatlanná tételének jogszabályban megengedett módjáról tájékoztatni.

(2) Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott kötelezettség vonatkozik

a) a vadászatra, halászatra (horgászatra), továbbá állattenyésztésre, -szaporításra jogosult szervezet vezetőjére, illetve megbízottjára, továbbá arra a személyre, aki

b) a tulajdonos képviseletében az állattartó telepet (üzemet) vezeti;

c) az állatot felügyeli;

d) az állatot gondozza, ápolja, takarmányozza, őrzi;

e) szállításkor az állatot kíséri.

(3) Az állatnak a vágóhídra vagy kényszervágásra, valamint az állat, az állati eredetű termék és az állati eredetű élelmiszer értékesítésre történő szállítása alkalmával az állattartó köteles az eljáró állatorvost a forgalmazást befolyásoló körülményekről, így különösen az állat egészségi állapotáról, gyógykezeléséről, takarmányozásáról a tényleges helyzetnek megfelelően tájékoztatni.

(4) Az (1) bekezdés c) és e) pontjaiban előírt tájékoztatási, illetőleg bejelentési kötelezettség vonatkozik az állatorvosi vizsgáló, gyógyító intézmény vezetőjére, valamint minden olyan személyre, aki állatok gyógyításával, mesterséges termékenyítéssel, embrió-átültetéssel, állatkereskedelemmel, állatszállítással, húsvizsgálattal, a levágott, leölt vagy elhullott állatok, illetőleg a belőlük vagy tőlük származó nyerstermékek értékesítésével, feldolgozásával, ártalmatlanná tételével foglalkozik, vagy ezekben közreműködik.

(5) Az állattartó jogosult eldönteni, hogy az állategészségügyi szolgáltató tevékenységet mely arra jogosulttól veszi igénybe.

(6) Az állatorvos köteles az állattartó részére az állat tartásával, takarmányozásával, egészségi állapotával, a megteendő intézkedésekkel, ezek várható anyagi és jogi kihatásával kapcsolatos teljes körű felvilágosítást adni.

(7) Az állatorvos köteles elsősegélyt nyújtani és az állattartót a további állategészségügyi szolgáltatás igénybevételének lehetőségéről, illetve kötelezettségéről tájékoztatni. Bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség gyanúja esetén köteles az adott helyzetben elvárható sürgősségi ellátást nyújtani, egyidejűleg a hatósági intézkedésre jogosultat tájékoztatni.

Járványügyi intézkedések

6. § (1) Bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség (a továbbiakban: bejelentendő állatbetegség) gyanúja vagy megállapítása esetén az eljáró hatósági állatorvos köteles jelentést tenni a kerületi főállatorvosnak, jogszabályban meghatározott betegségekről pedig a területileg illetékes megyei (fővárosi) állategészségügyi és élelmiszerellenőrző állomásnak (a továbbiakban: állomás) is.

(2) A bejelentendő állatbetegségeket a törvény 1. számú melléklete tartalmazza.

(3) A hazai állatállományt súlyosan veszélyeztető és a nemzetközi kereskedelmet akadályozó vagy emberre is veszélyes, újonnan felfedezett fertőző állatbetegségre a miniszter - ideiglenes jelleggel - bejelentési kötelezettséget írhat elő.

(4) Bejelentendő állatbetegség megelőzése, megállapítása, továbbterjedésének megakadályozása, kártételének csökkentése, felszámolása érdekében, továbbá a betegség természetéhez és elterjedtségéhez mérten, az állategészségügyi hatóság külön jogszabályban meghatározott esetekben az alábbi járványügyi intézkedéseket rendelheti el:

a) elkülönítés,

b) hatósági megfigyelés,

c) forgalmi korlátozás,

d) helyi zárlat,

e) községi zárlat,

f) marhalevél kezelési tilalom,

g) védőkörzet létesítése,

h) diagnosztikai vizsgálat és ilyen célú leölés,

i) védőoltás,

j) gyógykezelés,

k) elkülönített vagy zárt vágás,

l) állatleölés (leöletés),

m) fertőzésközvetítő-anyag, -eszköz, -tárgy, -élelmiszer, -takarmány, állathulla lefoglalása, ártalmatlanná tétele,

n) fertőtlenítés.

(5) A járványügyi intézkedések közül egyszerre több is elrendelhető. Az elrendelő határozat - fellebbezésre tekintet nélkül - azonnal végrehajtandó.

(6) A (4) bekezdés a)-g) pontjaiban foglalt járványügyi intézkedésekről a települési önkormányzat jegyzőjét, fővárosban a főjegyzőt is egyidejűleg értesíteni kell.

(7) Nagy gazdasági kárt okozó, illetve nemzetközi kereskedelmet akadályozó fertőző állatbetegség kitörésekor a minisztérium a területi elv alkalmazásával megtilthatja az élő állatok, állati szaporítóanyagok, állati eredetű élelmiszerek és termékek, takarmány és más, járványos állatbetegség terjesztésére alkalmas áru kivitelét és/vagy további állat-egészségügyi intézkedéseket foganatosíthat.

7. § (1) Az állatorvosi szolgáltató (magánállatorvosi) tevékenységet folytató magánállatorvos járványos állatbetegség gyanúja esetén köteles a járványveszély elhárítása érdekében, az adott helyzetben tőle elvárható módon a szükséges intézkedéseket megtenni, valamint a további intézkedésre jogosult szervet haladéktalanul értesíteni.

(2) Bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség vagy annak gyanúja esetén, a magánállatorvos köteles haladéktalanul jelentést tenni a területileg illetékes kerületi főállatorvosnak, továbbá a 36. § a) pontja szerint eljárni, és az állattartót a szükséges utasításokkal ellátni.

(3) A magánállatorvos, az illetékes megyei állat-egészségügyi állomás vezetője által, a külön jogszabályban előírt kötelezettségek teljesítése esetén, a 36. §-ban meghatározott hatósági feladatokra - díjfizetés és költségtérítés ellenében - a Magyar Állatorvosi Kamarával egyeztetve igénybe vehető.

(4) Az állat tartójának egyetértésével sürgősségi ellátás keretében az állatorvos elrendelheti, illetve jóváhagyhatja a sérült, beteg vagy nem szállítható állat kényszervágását.

8. § (1) A 6. § (4) bekezdésének h)-n) pontjaiban felsorolt járványügyi intézkedések elrendelése esetében az 1. számú mellékletben megnevezett állatbetegségben elhullott, leölt állat, megsemmisített anyag, eszköz és tárgy tulajdonosa - a (4) bekezdésben meghatározott kivételekkel - az államtól kártalanításra jogosult.

(2) A miniszter és a pénzügyminiszter a kártalanításhoz és az állati hulladék ártalmatlanná tételéhez szükséges pénzügyi fedezetet évente a központi költségvetésben tervezi és biztosítja.

(3) A kártalanítás az állat, az anyag, az eszköz vagy a tárgy forgalmi értéke. A kárbecslés és kifizetés részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza. A kártalanítás folyósításáról az elrendelő határozatban kell rendelkezni.

(4) Nem jár kártalanítás:

a) az országba tilalom ellenére vagy szabálytalanul behozott állatokért, valamint a tartásukkal kapcsolatos anyagokért, eszközökért és tárgyakért;

b) ha az állat betegségre gyanús állapotát a tulajdonos vagy megbízottja nem jelentette, illetőleg az előírt rendszabályokat megszegte;

c) ha a tulajdonátruházással szerzett állat betegségéről, fertőzöttségéről a tulajdonosnak az állat megszerzésekor tudomása volt;

d) ha a járványügyi intézkedésre az állattartó egyéb felróható magatartása miatt került sor;

e) a vadon élő állatokért, kivéve az engedéllyel befogott, legalább hat hónapja zárt körülmények között (vadasparkban, vadaskertben, röptetőben) tartott vagy tenyésztett vadon élő haszonállatokat és a védett állatokat;

f)

g) trágyáért, alomért;

h) az állategészségügyi jogszabályok megsértésével tartott, illetőleg forgalmazott állatért és termékért.

Az állati hulladék kezelése

9. § (1) Az állati hulladékot ártalmatlanná kell tenni.

(2) Az állati hulladék ártalmatlanná tételéről - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - annak tulajdonosa, illetőleg, ha a tulajdonos ismeretlen az állati hulladék helye szerint illetékes települési, fővárosi kerületi önkormányzat köteles gondoskodni.

(3) Az 1. számú mellékletben megnevezett állatbetegségek megelőzése, felderítése és felszámolása során keletkezett állati hulladék ártalmatlanná tétele állami feladat, amelynek végrehajtása iránt az állati hulladék helye szerint illetékes állomás intézkedik.

10. § (1) Az állati hulladék ártalmatlanná tételét az végezheti, aki erre engedélyt kapott (a továbbiakban: vállalkozó). Az engedély kiadásának feltétele az állati hulladék ártalmatlanná tételére vonatkozó állategészségügyi, közegészségügyi és környezetvédelmi előírások megtartása, továbbá előzetes kötelezettségvállalás az engedély iránti kérelemben megjelölt területen az állati hulladék teljes körű ártalmatlanná tételére, valamint a 9. § (3) bekezdése alapján elrendelt intézkedés teljesítésére.

(2) Az engedélyt a vállalkozó részére a telephelye szerint illetékes állomás - a területileg illetékes környezetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulásával - adja ki. Több állomás illetékességi területéről történő állati hulladék begyűjtés, illetőleg több telephellyel rendelkező vállalkozó esetén az engedély kiadásához a begyűjtési terület és a telephely szerint illetékes állomás és a környezetvédelmi hatóság hozzájárulása is szükséges.

(3) A vállalkozó az állati hulladék ártalmatlanná tételére irányuló tevékenységet csak az (1) bekezdésben foglalt engedély birtokában kezdheti meg és folytathatja.

11. § (1) Az állati hulladékot az állategészségügyi, a közegészségügyi, valamint a környezetvédelmi előírások megtartásával kell ártalmatlanná tenni.

(2) A járványügyi intézkedés során az állomás az állati hulladék ártalmatlanná tételével, alkalmas technikával és kapacitással rendelkező vállalkozót bíz meg.

(3) Amennyiben a vállalkozó az előzetes kötelezettségvállalásában foglaltakat nem teljesíti, az állomás a kiadott engedélyt visszavonja, és arról - az e tevékenységre szóló vállalkozói igazolvány visszavonása, illetőleg a tevékenységi kör törlése iránti intézkedés céljából - értesíti a vállalkozói igazolványt kiadó szervet, az engedélyezésben szakhatóságként közreműködő környezetvédelmi hatóságot, illetőleg a törvényességi felügyeletet ellátó megyei bíróságot mint cégbíróságot.

12. § (1) Az állati hulladék ártalmatlanná tételének költségét - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - az állati hulladék tulajdonosa, illetve, ha a tulajdonos ismeretlen, az önkormányzat viseli. Ha a tulajdonos ismertté válik, a költségeket köteles az önkormányzatnak megtéríteni.

(2) Az állomás által járványügyi intézkedésként elrendelt ártalmatlanná tétel díja a központi költségvetést terheli.

A marhalevél

13. § (1) Az állattartó - jogszabályban meghatározott esetekben - a ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, bivaly, sertés, juh, kecske, valamint zárt körülmények között tenyésztett, vadon élő, hasított körmű haszonállatok (pl. vaddisznó, dámvad, őz, szarvas, muflon) tulajdonjogának, illetőleg az állat állat-egészségügyi forgalomképességének igazolására köteles marhalevelet vagy a külön jogszabály szerinti, annak megfelelő okiratot (a továbbiakban: marhalevél) váltani.

(2) A marhalevél kiváltása előtt az állatot az állategészségügyi és állattenyésztési jogszabályokban előírtak szerint tartósan meg kell jelölni.

(3) A marhalevelet díjfizetés ellenében a tartás, szerzés vagy elidegenítés helye szerint illetékes települési önkormányzat, a fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: jegyző), illetve a külön jogszabályban meghatározott szerv/szervezet állítja ki.

(4) A díjfizetési kötelezettség kiterjed a jogszabályban felsorolt igazgatási szolgáltatásokra, így az első ízben, illetőleg másodlat, vagy pótlásként kiállított marhalevélre, az irányítási intézkedések és tulajdonosváltozások rávezetésére, az állategészségügyi igazolások érvényesítésére, illetőleg a lejegyzésekre (a továbbiakban együtt: marhalevélkezelés).

(5) A marhalevél kezeléséért a 3. számú mellékletben megállapított mértékű díjat kell fizetni.

(6) A marhalevél-kezelésért fizetendő díjat az állattartó készpénzben köteles a marhalevél kezelését végző szervnek megfizetni. A befizetett díj a marhalevelet kezelő szerv saját bevétele.

(7) Amennyiben egy eljárásban ugyanazon a marhalevélen, illetve ugyanazon állat vonatkozásában azonos alkalommal több igazgatási szolgáltatást végeznek (pl. marhalevél kiállítása és irányítási intézkedés) a fizetendő díjat csak egyszer, a tényleges intézkedésekre megállapított legmagasabb díjtétel szerint kell megfizetni.

Az állatforgalmazás és -szállítás állategészségügyi szabályai

14. § Állatforgalmazási tevékenységet végezni, illetve állatkiállítást, állatbemutatót - ideértve az állattal történő mutatványos tevékenységet is -, állatversenyt tartani, a települési (a fővárosban a kerületi) önkormányzat jegyzője által engedélyezett helyen és időben, az illetékes állategészségügyi szakhatóság hozzájárulásával és felügyelete mellett szabad.

15. § Aki állatforgalmazási tevékenységet folytat, az általa forgalmazott állatokról köteles - a jogszabályban meghatározott tartalmú - nyilvántartást vezetni, és azt az illetékes hatóságoknak az ellenőrzés alkalmával bemutatni.

16. § (1) Állatokat összegyűjteni, szállítani, lábon hajtani csak az állatok egészségének veszélyeztetése nélkül, a jogszabályban előírt módon szabad.

(2) Jogszabály határozza meg azokat az eseteket, amikor csak állategészségügyi engedéllyel és hatósági állatorvosi ellenőrzéssel szabad állatot szállítani.

17. § Idegen állományból származó, illetve az országba behozott állatot állategészségügyi hatósági megfigyelés céljából - jogszabályban meghatározott feltételekkel, kivételekkel és időtartamra - el kell különíteni.

18. § (1) Állatot, állati szaporítóanyagot, állati eredetű élelmiszert és terméket, takarmányt és más, járványos állatbetegség terjesztésére alkalmas anyagot, eszközt és tárgyat, valamint kórokozók törzseit (a továbbiakban együtt: áru) az országba behozni, átszállítani vagy kivinni - jogszabályban meghatározott kivétellel - előzetes állategészségügyi engedély alapján, állategészségügyi határállomáson át, a feladás helye szerint illetékes hatósági állatorvos által kiállított érvényes származási és egészségügyi bizonyítvánnyal (a továbbiakban: állatorvosi bizonyítvány) szabad.

(2) Beteg, betegségre gyanús, fertőzött vagy fertőzöttségre gyanús, valamint elhullott állatot, illetőleg ilyen állattól származó terméket az országba behozni, átszállítani vagy kivinni tilos. Amennyiben az állat vagy az állati eredetű termék rendeltetési állomása Magyarországon van, e tilalom alól a miniszter rendeletben eltérést engedélyezhet.

(3) Az országba behozott árut annak birtokosa köteles - a kísérő okmányokkal együtt - a határállomáson, ezt követően pedig az első hazai kirakás és a betárolás helye szerint illetékes hatósági állatorvosnak ellenőrzésre bemutatni.

(4) Az (1)-(3) bekezdésben foglalt előírások megsértésével behozott árut az illetékes állategészségügyi hatóság köteles lefoglalni, és ártalmatlanná tételét elrendelni. Az eljárással kapcsolatos összes költség az áru birtokosát terheli.

(5) Az állat-egészségügyi ellenőrzést minden esetben a származási helyen, a szúrópróbaszerű ellenőrzést pedig a rendeltetési helyen kell elvégezni.

(6) Az Európai Unió külső határát jelentő magyarországi határátkelőhelyeken - az egységes piac szabályainak megfelelően - az állat-egészségügyi ellenőrzést el kell végezni. Ezt követően a szállítmány az egységes belső piac területén szabadon szállítható.

(7) Az (5)-(6) bekezdésekben foglalt ellenőrzések részletes szabályait külön jogszabály határozza meg.

19. § Amennyiben a járványügyi helyzet azt indokolttá teszi, törvény, kormányrendelet, illetőleg miniszteri rendelet az állatok, az állati eredetű termékek, az élelmiszerek, a takarmányok forgalmára és szállítására a 14-18. §-okban foglaltakon túl további állategészségügyi feltételeket is megállapíthat.

Az állatgyógyászati készítmények

20. § (1) Állatgyógyászati készítményt - jogszabályban meghatározott kivétellel - belföldön előállítani, laboratóriumon kívül kipróbálni csak engedéllyel, az országba behozni, forgalomba hozni, forgalmazni és felhasználni csak Magyarországon történt törzskönyvezési eljárás után, forgalomba hozatali, illetőleg forgalmazási engedéllyel szabad.

(2) Géntechnológiával módosított szervezetet tartalmazó állatgyógyászati készítményt csak a külön jogszabály előírásai szerint lehet előállítani, kipróbálni, az országba behozni, forgalmazni, illetve felhasználni.

(3) Az állatgyógyászati készítmény törzskönyvezésének, előállításának, forgalomba hozatalának, forgalmazásának és felhasználásának feltételeit a miniszter rendeletben állapítja meg.

(4) Az állatorvos a szakmai és jogszabályi előírások megtartásával jogosult a törzskönyvezett, valamint a Magyar Gyógyszerkönyvben szereplő készítmények és anyagok rendelésére.

21. § (1) A törzskönyvezett állatgyógyászati készítmények hazai előállítóinál, forgalmazóinál és felhasználóinál, behozatal esetén az első hazai tárolás helyén az állomás - külön jogszabályban foglaltak szerint - végez ellenőrzést.

(2) Az állomás az eljárása során térítésmentesen mintát vehet. A készítmény birtokosa ellenminta vételére tarthat igényt.

22. § A 26. § (1) bekezdés h) és a 29. § f) pontjában meghatározott betegség-felszámolási és mentesítési programok végrehajtásához szükséges anyagokat csak a kerületi főállatorvos rendelhet.

A lefoglalt, elkobzott állatokkal kapcsolatos állat-egészségügyi hatósági feladatok

22/A. § (1) Az állomás a szabálysértési vagy büntetőeljárás során lefoglalt, elkobzott állat elhelyezése céljából - erre vonatkozó szerződés alapján, térítés ellenében - jogosult állattartó helyet igénybe venni.

(2) Az elkobzott állatot - a veszélyes állat kivételével - az állomás térítés nélkül átadhatja állatvédelmi célú civil szervezetnek.

1. A törvény 4. §-a az elkobzott állatok elhelyezéséről rendelkezik. Az elkobzott állatok elhelyezéséről az Ávt.-ben meghatározott feladatok végrehajtását ellenőrző szerveknek kell gondoskodnia E feladat ellátására az állategészségügyi hatóságot indokolt kijelölni. Tekintettel arra, hogy az állategészségügyi hatóság feladatainak részletes - törvényi szintű - felsorolását az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. törvény tartalmazza, ezen új feladat megjelenítése érdekében a törvény az állategészségügyről szóló törvényt a szükséges rendelkezésekkel egészíti ki.

A szabálysértési vagy büntetőeljárás során lefoglalt, elkobzott állatok elhelyezéséről - veszélyes állat, valamint természetvédelmi oltalom alatt álló, vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó állatok kivételével - az állategészségügyi hatóság, míg a természetvédelmi oltalom alatt álló, vagy nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó elkobzott állatok elhelyezéséről a természetvédelem illetékes állami szerve köteles gondoskodni.

Az állategészségügyi hatóság a szabálysértési vagy büntetőeljárás során lefoglalt, elkobzott állat elhelyezése céljából - erre vonatkozó szerződés alapján, térítés ellenében - jogosult állattartó helyet igénybe venni.

2. A módosítás lehetővé teszi azt is, hogy az elkobzott állatot a hatóság térítés nélkül átadhassa állatvédelmi célú civil szervezetnek.

3. A törvény további rendelkezése az Ávt. 48. §-ának új (3) bekezdéssel történő kiegészítése, amely szerint az Ávt. alkalmazása során az állatvédelmi célú társadalmi szervezetek fogalom alatt a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény 14. §-ának b) pontjában meghatározott szervezetet kell érteni. E kiegészítés azt szolgálja, hogy ne csak a szorosan vett társadalmi szervezet, hanem az ilyen célra létrehozott alapítvány is gyakorolhassa az Ávt.-ben az állatvédelmi célú társadalmi szervezetek számára biztosított jogokat.

III. Fejezet

Az állategészségügyi igazgatás szervezete

23. § (1) Az állategészségügyi igazgatást ellátja

a) a miniszter;

b) a Földművelésügyi Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium);

c) állat-egészségügyi területi szervként az állomás, az állati eredetű élelmiszerek előállításának biztonságához kapcsolódó feladatokban az állomás és az arra e törvény felhatalmazása alapján létrehozandó intézmény;

d) az állomás szerveinél közszolgálati jogviszonyban alkalmazott állatorvos;

e) az állategészségügy feladatkörébe tartozó tevékenységet folytató intézetek [a b)-e) pontokban felsoroltak együtt: állami állategészségügyi szolgálat];

f) a települési önkormányzat képviselő-testülete, illetőleg jegyzője (a fővárosban a fővárosi közgyűlés és a fővárosi kerületi képviselő-testület); valamint

g) a Magyar Állatorvosi Kamara (a továbbiakban: kamara).

(2) Az (1) bekezdés a), b), c), d), f) pontjaiban megjelölt szervek állategészségügyi hatósági jogkörrel rendelkeznek (a továbbiakban: állategészségügyi hatóságok).

(3) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti állatorvosnak minősül

a) a kerületi főállatorvos, valamint

b) az állomás vezetője által az állomás illetékességi területére, illetve feladat elvégzésére;

c) az élelmiszer-előállító, illetőleg -forgalmazó helyen működő kirendeltségre (a továbbiakban: élelmiszer-higiéniai kirendeltség);

d) az állategészségügyi határállomásra

kinevezett állatorvos [a továbbiakban: a)-d) együtt: hatósági állatorvos].

(4) A (3) bekezdés b)-c) pontjában említett hatósági állatorvos illetékességi területét az állomás vezetője állapítja meg.

(5) Az állomás vezetője állat-egészségügyi kerületeket alakít ki, az ott működő hatósági állatorvosok tevékenységét a kerületi főállatorvosok irányítják.

(6) Az állomás vezetője jogosult az 1. számú mellékletben meghatározott, bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegségek megelőzése és leküzdése érdekében tett intézkedések végrehajtására - díjfizetés és költségtérítés ellenében - magánállatorvost igénybe venni, aki köteles a kirendelésnek eleget tenni.

(7) A kamara feladatait külön törvény állapítja meg.

(8) Az állami állategészségügyi szolgálat e törvény szerinti feladatainak ellátásához szükséges pénzügyi fedezetet a központi költségvetésből, valamint az igazgatási szolgáltatási díjbevételekből kell biztosítani.

Az állategészségügyi hatósági intézkedések

24. § (1) Az állategészségügyi hatósági eljárás során az államigazgatási eljárás általános szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel, illetőleg kiegészítésekkel kell alkalmazni.

(2) Az á