Miért pont a magyar agár?

- Bali Orsolya tenyésztő -

Képgaléria

Ne ijedjen meg a kedves olvasó, nem fogom úgy kezdeni mondanivalóm, hogy „A magyar agár egy ősi kutyafajta, mely már a Honfoglalás idején…”

Nos, én nem szeretném elijeszteni Önöket ezzel a sablonos szöveggel, hiszen már annyi újságban, annyi formában elolvashatták, hogy biztosan kívülről fújják az egészet.

Csak szeretném bemutatni a magyar agarat, mint társat, jó barátot, és egyszerűen meggyőzni Önöket, milyen hihetetlen érzés együtt élni ezzel a különleges magyar fajtával, akiben megtalálható az a  függetlenség, szilajság, ami minket, magyarokat is jellemez.

Azt hiszem, ha valakinek egy mindenes kutyára van szüksége, bátran válassza a magyar agarat. Hiszen gyönyörű, elegáns, arisztokratikus, de ha kell, igen kemény házőrző, és testőr. Szinte mindenre meg lehet tanítani: bármilyen engedelmességi feladatra, apportírozásra, akadályugrásra, őrző-védő feladatokra. Sárga kanunk - Dacos - hihetetlen dolgokra képes, gyakran leiskolázta kutyaiskolába járt barátait. Akármit kérünk tőle, mindent megcsinál. Hámban húz, ismeri a vezényszavakat, kézjeleket, lélegzetelállító magasságokon suhan át, na és persze imád a hátunkon is átugrálni. Tényleg csak a gazda képzelete szab határt, hogy mit tanít meg kutyájának.

A legtöbb magyar agár imádja a vizet, szenvedélyesen úszik, ugrik, apportírozza a bedobott botot. Másik csíkos kanunk - Dongó - kifejezetten „vízkereső kutya”, bárhol járunk, ő képes a legkisebb pocsolyába is belegázolni, csakhogy víz érje a lábát. Kedvenc szórakozása azonban a hasas ugrálása a Tiszába, persze minél messzebbről, hogy jó nagyot csobbanjon. Sokszor egy egész csoport ember verődik össze a Tisza-parton, hogy megnézze ezt a látványosságot.

A magyar agár szenvedélyes vadász, ha egyszer üldözni kezdi a vadat, nem lehet róla elhívni. Legtöbbjük kiváló kereső is, ha kell, órákig kajtat a sűrűben, míg ki nem ugraszt valamit. Nagyon érdekes dolog, hogy habár a szakirodalom azt állítja az agarakról, hogy nincs szaglásuk, a magyar agár kilométereket is üget egy-egy nyomon, aminek a végén ott lapul a vad. Sárga szukánk például fantasztikusan keres, és erre a többi agarunk is rájött: míg Jázmin dolgozik, addig a többiek őt figyelik és várják a zsákmányt.

A magyar agár az agárpályán is ugyanolyan szenvedéllyel dolgozik, mint a mezőn. Érdemes kiskorától kezdve pályára szoktatni, ha valaki komolyan gondolja a versenyzést. Igen izgalmas látvány, ahogy nézzük agarunkat verseny közben, és látjuk rajta, hogy gondolkodik. Geszti, csíkos versenyszukánk például látványosan csinálja ezt, még a laikus ember is felhördül, ha látja őt verseny közben.  Minden mozdulatát megkomponálja, kiszámítja, hogy mikor a legérdemesebb előzni, mikor kell elengedni a másikat belülről, hogy ő kívül elmenjen mellette, és persze a dobogón is tudja, hogy ő most lehet-e büszke magára vagy sem.

Annak is érdemes pályára menni, akinek lassabb az agara. Ha a gazdinak nem a győzelem a fontos, agara meg tudja örvendeztetni egy-egy jobb idejével, helyezésével, ráadásul a kutya is fut egy jót

Míg egy agárpályán az angol agár futam az igazi látványosság, addig a Coursing-versenyeken a magyar agarak is bemutathatják: fordulékonyságban, kitartásban is ott vannak az elsők között.

Ennél a versenyzési módnál a nyulat élethűbben utánozzák a cikk-cakkos mozgás által, így még a pályát megunt agarak is elszaladnak a műnyuszi után. Igazi kikapcsolódás egy-egy ilyen coursing-verseny, és az agár is fantasztikusan érzi magát.

Ezek mellett az is megtalálja örömét agarában, aki nem akar dolgozni vele. Lakásban és kertben is egyaránt tartható, habár egyértelműen „ágylakó”. Ha egyszer bemászott oda, egész nap képes egy helyben feküdni, nehogy észrevegye a gazdi, hogy már megint a tiltott helyen tartózkodik. Ráadásul olyan pózokat képes „felvenni”, hogy az ember a hasát fogja nevettében!

A magyar agár nagyon nyugodt, csöndes társ, tényleg észre sem lehet venni, hogy ott van, ideális lakáskutya.

Viszont kertes házban is kiválóan érzi magát. Nagyon jól bírják a hideget - persze megfelelően szigetelt lakhellyel felszerelkezve -  és élvezik a kert minden örömét!

Területüket igen keményen védik mindenféle betolakodóval szemben, de a többi kutyával ellentétben nem őrjöngenek feleslegesen a kerítés mögött.

A magyar agár kemény kutya, ezt sok kezdő tulajdonos elfelejti. Főleg a kanokat kell erős kézzel, szigorúan fogni, mert ha egyszer a kamasz-kutya rájön az erejére, fejére nőhet a gazdinak. Nagyon ártatlanul tudnak nézni „őzike-szemeikkel”, ez sokszor még a sokat látott gazdit is becsapja. Nem szabad engedni, hogy verekedésbe keveredjen, mert keményen bünteti ellenfelét, agárhoz hűen szereti leszakítani a másik bőrét. Kiskorától kezdve szoktatni kell idegen kutyákhoz, különféle helyzetekhez, és akkor kiküszöbölhetőek az efféle problémák.

Idegenekkel szemben tartózkodóan viselkedik, egy-két érintés után inkább elvonul, nem szereti, ha agyonsimogatják. De ha valakit a szívébe zár, akkor aztán mindenféle macskabűbájt bevet, csakhogy ő legyen a középpontban. Törleszkedik, lábát emelgeti, bohóckodik, egyszóval leveszi az embert a lábáról.

Szerencsére a kiállításokon egyre több magyar agár látható - köszönet az ingyen nevezésért! - és egyre többen érdeklődnek a fajta iránt. Sajnos a legtöbb bíró előnyben részesíti a foltos kutyákat, ami azt eredményezi, hogy az ősi színek kezdenek eltűnni. Évek óta nem látni már kiállításokon fekete magyar agarat (általában egy „jóval” kiküldik őket), pedig egy csillogó, ébenfekete szőrű izmos magyar agár csodálatos látvány! A sárga szín is sokáig mostohagyerek volt, hál’istennek mostanában újra érdeklődnek iránta.  Nagyon fontos lenne felkarolni, megtartani az egyszínű kutyákat, nem szabad, hogy ezek a színek eltűnjenek. Persze a foltos szín nagyon mutatós, de egy teljesen korrekt felépítésű, gyönyörű fejű, kiizmolt egyszínű magyar agár semmivel sem kisebb értékű foltos társainál. Igenis merjünk megjelenni sárga vagy fekete magyar agarunkkal, kell, hogy lássák az emberek, ez is magyar agár szín! (A múltkor például meg akartak győzni, hogy kutyáim nem magyar agarak, mert ők a könyvekben és az újságokban is csak foltosat láttak…)

Remélem kedvet csináltam önöknek egy kis agarazáshoz, azt hiszem, hogy minden magyar ember büszke lehet erre a különleges fajtára, hiszen mindenki megtalálhatja benne azt, amit szeretne. Szenvedélyes vadászkutya; elegáns, igényes kísérő; kellemes, és nyugodt szobatárs; rettenthetetlen testőr és házőrző,  kitartó, keményen küzdő sportoló.

Szeretném, ha felfigyelnénk arra, hogy a sok külföldi, felkapott fajta mellett kis hazánkban is él egy olyan veszélyben lévő kutyafajta, akit igazi magyar temperamentummal áldott meg a sors, aki ugyanolyan értékes, mint a többi magyar kutyafajta, és aki megjelenésében, nemességében is visszaidézi a régi, letűnt korok szép emlékeit.

Bali Orsolya tenyésztő

Az oldalt készítette és a fotókat biztosította a Magyar Kutyafajtákért Alapítvány részére

Bali Orsolya